2001 május 19-20-án, - a város történetében először -, nagyszabású ünnepségsorozat keretében ünnepeltünk városunk és gyülekezetünk születésnapját. Nem volt kerek évfordulónk, az ötlet inkább abból az igényből adódott, hogy városunkban minél több ünnepünk legyen, olyanok, amelyek csak a mieink, s amelyek közösségi belső kapcsolatainkat erősítik. Az ötlet tőlünk indult, s partnerre találtunk a város vezetésében. Komoly (pl. kiállítások, koncertek, várostörténeti vetélkedő) és vidám (rétes fesztivál, duatlon és triatlon verseny, városnézés a templomtoronyból, stb.) programok széles választéka tették emlékezetessé ezt a két napot. A szervezésben aktív szerepet vállalt gyülekezetünk, cserkészeink és a Kiskőrösi Keresztyén Ifjúsági Egyesület (KKIE) is.

Mindez jól mutatja: Kiskőrös a maga 15. 600 lakosával, 8900 evangélikusával az a város, ahol súlya van az evangélikusságnak, és amely még eléggé áttekinthető és összefogható, mint város, és mint gyülekezet is.

**A kezdetről**

Mint majd minden volt hódoltsági település, úgy mi is elmondhatjuk magunkról: már az Árpád-korban létezett egy KEURUS, KEWRES nevű falu, amely természetesen a török dúlás következtében megszűnt létezni. S ugyanúgy mi is elmondhatjuk magunkról, hogy a jelenlegi város a török kiűzése után alakulhatott újjá.

Kiskőröst és környékét a török kiűzésében nagy vitézséget tanúsító felsővattai Wattay család kapta meg. A családnak volt egy losonci és katolikus vallású ága, s egy pomázi, hithű evangélikus ága. A családi osztozkodásban a pomázi lakhelyű és evangélikus Wattay János és Wattay István kapta Kiskőröst. Így ők írták alá Pesten, 1718. május 19-én a "telepítő levelet". Ebben lehetővé tették, hogy az akkori Felvidék vármegyéiből, - Árva, Hont, Gömör, Liptó, Nógrád, Nyitra, Pozsony, Sáros, Túróc és Zemplén vármegyékből, összesen mintegy hétszáz, evangélikus vallású, szlovák földműves letelepedjék. A Wattayak templomot és iskolát is építettek a betelepülőknek. 1720-ban már lelkésze (Bartlomaidesz Ádám) valamint tanítója (Szabadka György) is volt a kiskőrösieknek. Anyakönyvezést 1720 októberétől folytattak, 1723-ban már állt az első templom, a mai római katolikus templom helyén.

Hiába volt azonban a Wattayak gondoskodása (ez a történeti dokumentumok szerint egészen 1848-ig fennállt!), a vallási türelmetlenség következményeitől ők sem tudták mindig megvédeni a kiskőrösieket. Közel van Kalocsa, s 1730. május 22-én, pünkösd hétfőjén a kalocsai érsek katonái porig égették az első templomot, a lelkészt és a tanítót pedig elűzték Kiskőrösről. Ezután következett az az 53 év, ameddig nem volt temploma, iskolája, sem papja-tanítója a kőrösieknek. Lett viszont katolikus templomuk, meg plébánosuk is, s kötelezték őket a katolikus keresztelőkre, esküvőkre. Ők ehelyett azonban inkább elszekereztek Dunaegyházára kereszteltetni. Ezt tanúsítják a Dunaegyházi Evangélikus Egyházközség anyakönyvei is. S ez alatt az 53 év alatt a gyülekezet mind hitében, mind lélekszámában megerősödött! Átélték Isten megtartó szeretetetét, s ebben eszközök voltak azok az írni-olvasni tudó mesteremberek, akik titokban tartottak házi istentiszteleteket, s tanították a gyermekeket. S eszköz volt a Tranoscius-énekeskönyv a maga énekeivel, imádságaival és bibliai szövegeivel! S ez az 53 év példa a mai lelkészek számára is: nem az ő személyük az egyedüli biztosítéka egy gyülekezet életének, élni akarásának!

S aztán jött II. József császár s a Türelmi Rendelet (1781). 1783-tól van újra lelkész Kiskőrösön, mindjárt kettő is! 1783-98-ig, sok nehézséggel felépítették a jelenlegi templomot. Az építési nehézségek oka az volt, hogy egy mocsarat jelöltek ki templomhelynek, s pl. a torony építés közben ledőlt. Templomunkat 1798-ban szentelte föl Hamaljár Márton szuperintendens.

A templomot fennállása során kétszer is átépítették. Az átépítések oka mindkét alkalommal a tatarozás és a bővítés volt. Jelenlegi formáját 1913-14-ben nyerte el templomunk. Ezzel el is veszítette műemlék jellegét, mivel akkor a régi építészeti jegyeket mind megszüntették, s a régi templomot neogót stílusjegyeket hordozó templommá építették át.

*Orgonánk*, 1943-ban épült, 2002-ben teljesen felújítottuk és átépítettük. Anyakönyveink 1720 október és 1730 május között, valamint 1783-tól napjainkig hiánytalanul megvannak. Nagy becsben tartjuk a *keresztelési anyakönyvek IV. kötetét*, ugyanis ebben található a latin nyelvű bejegyzés Petőfi Sándor kereszteléséről.

**A jelenről**

Nézzük először a számokat: 8900 a megkeresztelt evangélikusok száma Kiskőrösön. Négy lelkész szolgál a gyülekezetben, Laczi Roland segédlelkész, Kecskeméti Pál lelkész, Luptákné Hanvay Mária másodlelkész és Lupták György igazgató-lelkész. A lelkészek mellett népes a munkatársi gárda: több házi-beteggondozó nővér, kilenc hitoktató, egy kántor, valamint két irodavezető, egy egyházfi tartozik a munkatársi közösséghez.

Egész éven át minden nap van egy istentisztelet, valamint vasárnaponként 7-8 az istentiszteletek száma. A templomba járás aránya Kiskőrösön 8-10 % körüli, egy vasárnap összesen 600-800 emberhez tudunk szólni.

Házi *bibliaórákat* tartunk több helyen is, s természetesen vannak gyülekezeti bibliaóráink is.

Több, mint 80 éves múltra tekint vissza *gyülekezeti énekkarunk*, amely ma is mintegy 30 taggal működik Isten dicsőségére. *Közösségépítő alkalmaink*: főként a téli időszakban sok teaestét tartunk. Ezek igen népszerűek és látogatottak. Külön közösségépítő alkalmakat tartunk munkatársainknak és hitoktatóinknak.

*Presbitériumunk* 30 tagú. A legutóbbi tisztújítást előnyünkre tudtuk fordítani: csökkenthettük a létszámot, jelentősen fiatalíthattunk, mintegy 50 % a nők aránya, az új presbiterek aránya 65 %. Először sikerült vállalkozókat is bevonnunk munkánkba. Gyülekezetünkben *képviselőtestület* is működik.

*Hitoktatást* két általános iskolában, egy hat és négy osztályos gimnáziumban, valamint egy szakmunkásképző középiskolában végzünk. Mintegy 500 gyermeket tanítunk. Csoportjaink száma általában 44-46 körül mozog, heti hittanóráink száma 52-56 körül van (évente van egy kis eltérés).

*Egyházi iskolánk nincs*. A volt iskolát ugyanis nyomtalanul eltüntette a kommunizmus, - még az épületet is. A kapott anyagi kárpótlás kevés volt egy új iskola építéséhez, így azt beépítettük akkor épülő szeretetotthonunkba. *Cserkészeink*, - a 251.sz. Rákóczi Cserkészcsapat kötelékében, gyülekezetünk védőszárnyai alatt működik. A városban ma is ők az egyetlen működő gyermekszervezet.

*KKIE - a Kiskőrösi Keresztyén Ifjúsági Egyesület* tíz éve jött létre, 1996 óta bejegyzett egyesületként működik. Tagságát gyakorlatilag teljes egészében gyülekezetünk ifjúsága jelenti. Az egyesületi keretek új lehetőségeket nyitottak előttünk az ifjúsági munkában: az új ötletek (pl. Ten Sing), a jobb pályázati lehetőségek, és a külföldi kapcsolatok terén is. A KKIE tagja a Magyarországi Keresztyén Ifjúsági Egyesületnek ill. azon keresztül a EAY-nek és a WAY-nek (az európai és a világszövetségnek). A kormány ingyenes ingatlanjuttatási pályázata során az egyesület megkapta a helyi volt Hazafias Népfront székházat, ahol keresztyén ifjúsági házat működtet az egyesület.

Intézményünk: a *Jó Pásztor Evangélikus Szeretetotthon*. Tíz évi építkezés után, 1998 óta működik az otthon. Most vagyunk túl egy bővítésen, így már 32 idős embert tudunk gondozni. Az otthon nagy megelégedésünkre, a három, városunkban működő hasonló intézmény közül a legjobban működő szociális intézmény rangját vívta ki magának!

*Testvérgyülekezeteink* és külföldi gyülekezeti kapcsolataink: Lappeenranta (Finnország); Marosvásárhely; Eisenach (Thüringen); Weilheim (Bayern); CVJM Kreisverband Lippe; Liptószentmiklós és Naszvad (Szlovákia).

*Ökumenikus kapcsolataink*: hagyományosan jó a helyi református, baptista és evangéliumi pünkösdi gyülekezettel. A második legnagyobb felekezet Kiskőrösön a római katolikus, velük, - köszönhetően a két énekkar spontán együttműködésének- , kapcsolatunk egyre jobb lesz. Nincs kapcsolatunk az őskeresztyénekkel és az adventistákkal.
*Társadalmi kapcsolataink*: Kiskőrös város vezetése tudomásul veszi és természetesnek tartja azt, hogy a városban egy jelentős lélekszámú evangélikus gyülekezet él és tevékenykedik. Polgármesterünkkel és a város vezetőivel kitűnő a személyes és a hivatali kapcsolatunk, számítanak ránk, közös ügyeinket eddig gond nélkül meg tudtuk oldani. Országgyűlési képviselőnk, Font Sándor, soltvadkerti presbiter is egyben, vele kapcsolatunk ugyancsak kitűnő, segítségünkre volt már több ízben is.

**Terveinkről, álmainkról**

"Többet ér egy gyertyát meggyújtani, mint panaszkodni, hogy sötét van!" - talán a jelszavunk lehetne ez a közismert mondás.

Mint nagy gyülekezet, megszoktuk, hogy meg lehetősen magunkra vagyunk utalva. Megszoktuk azt is, hogy a belső egyházi közvélemény úgy tekint ránk (és a többi un. nagy gyülekezetre is talán), mint ahol kolbászból van a kerítés, ahol hatalmasak a fizetések, ahol alig van dolgunk (hiszen sokan vagyunk együtt) ill. ahol biztosan sok feszültség van a lelkészek között (mert másutt is így van). Ezek között a sztereotípiák és előítéletek között végezzük munkánkat.

Mi más egy nagy gyülekezetben? Több lelkész szolgál együtt. Ez nagyon jó iskolája az alázatnak, az egymásra figyelésnek! (Kicsit tréfásan: törvénybe lehetne iktatni, püspök csak olyan lelkész legyen, aki legalább 10 évet lehúzott egy több papos gyülekezetben!?)
Több és nagyobb épület: ennek is megvan az anyagi vonzata. Több fizetett munkatárs: tessék megnézni a zárszámadást, mibe kerül ez a gyülekezetnek! Sok embert érünk el: milyen nehéz a sokat meglátogatni, vagy szinte lehetetlen a közösségépítés! És még sorolhatnám…

*Legfőbb célunk*: többször előkerült már, tehát ez a cél a közösségépítés. A tömegben kis csoportokat létrehozni, ahol ismerik egymást és figyelnek egymásra. Ezt próbáljuk most a házi bibliaórák hálózatának építésével. Nem félni az új ötletek kipróbálásától! Gyülekezetünk mindig is nyitott volt az új ötletekre, nemigen találkoztunk merev ellenállással. Folyamatosan keressük az új módszereket, melyek segítségével az evangéliumot tudjuk minél eredményesebben közvetíteni.

*Beruházások*: 2001-ben megkapott országos támogatásból ill. saját erőből 2002-ben fel tudtuk újítani templomi orgonánkat. 1995 óta készülünk erre a feladatra, de a Jó Pásztor Otthon építése elvitt akkor minden pénzt.

Az előbbi ok miatt nem tudtunk odafigyelni templomunkra sem. Megérett egy tatarozásra. A tetőt már felújítottuk, a beázásokat megszüntettük. Most következne a folytatás… sok millió forint (lásd fentebb, nagy épület - nagyobb költség). Imaházunkat az 50. évfordulóra kívülről szépen felújítottuk, ugyanezt tettük, de belső festés formájában 30 éves erdőtelki imaházunkkal. Minkét épületen folytatni kellene a megkezdett munkát…

*Álmunk egy evangélikus általános iskola!* Ahol ennyi gyerek jár hittanra, ahol a pedagógusok több, mint fele evangélikus, lehetőséget kellene adni egy ilyen iskolának! Meg kellene gondolni: érdemes-e egy olyan helyen evangélikus iskolát újra indítani, ahol időközben megszűnt vagy elerőtlenedett az evangélikus háttér? Világért nem szeretnék ezzel indulatokat kiváltani, de: nem kellene-e megadni a lehetőséget pl. nekünk, ahol szándékunk ugyan volt, de visszaszerezhető ingatlan hiányában lehetőségünk sem volt egy iskola beindítására? Érdemesebb erőlködni ott, ahol nincs evangélikus gyerek, ahol nincs evangélikus tanár? Nem volna jobb e helyett valamiféle anyagi erőátcsoportosítással megadni az esélyt ott, ahol minden egyéb feltétel adott - csak éppen objektív okokból, az épület hiányzik?

Tudom, belső *egyházi életünk*, infrastruktúránk jelentős átalakuláson megy át éppen. Javaslom, hogy ebben a folyamatban kapjanak több figyelmet azok a gyülekezetek is, amelyekről eddig az egyházi közvélemény úgy tudta, megállnak a lábukon. S történjék mindez lelki és anyagi vonatkozásban is. Hiszen ahol pezsgő élet van, ahol szinte hetente történik valami figyelemre méltó, annak vannak infrastuktúrális feltételei is.

22 éve élek Kiskőrösön. Voltam itt segédlelkész, majd rendes lelkész. Dolgoztam együtt nálam idősebbel, velem egykorúval. Ez is megadatott… Voltak kemény vitáim presbiterekkel, gondnokkal, más egyházak vezetőivel. Ért sok öröm, átéltem sok kudarcot. De szeretek itt élni és szolgálni. S megtanultam: a közös szolgálat, a múló évek alakítják, csiszolják az embert. Lassan elveszítjük érdességünket…, könnyebben igazodunk másokhoz…, az Úristen formál bennünket!?

Ebben a folytonos átalakulásban szeretném, ha a gyülekezet, ahol élek és szolgálok, mindig annyi figyelemben részesülne, amennyire szüksége van.

*Kiskőrös, 2005. január 10.*
*Lupták György*
*ig.lelkész*