Kiskőrösi evangélikusok vagyunk. – Ez azt jelenti először, hogy városalapítók vagyunk. 1718-ban a Felvidékről ide települő őseinket a magas hegyek szorításából az Alföld tágassága, a megművelhető földek adta lehetőség vonzotta e tájra. Felépítették házaikat, s egyúttal visszahelyezték a térképre a századokkal korábbi Keurust, mint Kis-Kőröst. Kezük nyomában város született a homokon…

Kiskőrösi evangélikusok vagyunk. – Nem csak élhető várost, hanem egyházat is alapítottak az ősök. Mert a másik ok, ami miatt fölkerekedtek, az éppenséggel a szabad vallásgyakorlás reménysége volt. Szerették volna evangélikus keresztyén hitüket szabadságban megélni, gyakorolni. S itt erre is jó esélyt kaptak. Házaikkal egy időben már felhúzták az első templomot is, hogy legyen hol közösségben dicsérni Istent. S a templom mellé iskolát is építettek. Ők tudták még a dolgok helyes sorrendjét, örök példaként a mai utódoknak.

Kiskőrösi evangélikusok vagyunk. – Imaházunk nagytermének a falán olvashatóak Pál apostol szavai:

„Ha Isten velünk, ki lehet ellenünk?”
(Rm 8,31)

A legnehezebb időkben (1949) elkészült épület kis híján a Néphadsereg kultúrháza lett. De a lelkészek bátor kiállása, s a mintegy ezer, némán tüntető kiskőrösi evangélikus kitartása, megmentette az imaházat. S az ige ott a falon, azóta is erre a helytállásra emlékeztet. S figyelmeztet bennünket is: ne adjuk fel, amit őseink hite, imádsága, Isten iránti szeretete hozott létre!

Kiskőrösi evangélikusok vagyunk. – Amikor ma egyre több szó esik az úgynevezett népegyházi forma átalakulásáról, nos, mi még mindig népegyházi keretek közt élünk. Sokan vagyunk evangélikusok ebben a városban, és ez jól van így. Nem könnyű feladat, de folyamatosan kísérletezünk, hogyan tehetjük élővé, elevenné sok ezres közösségünket. Erőfeszítéseink eredményei remélhetőleg az Olvasó számára is felismerhetőek lesznek e honlap tanulmányozása során.

Olvasson érdeklődő szeretettel minket!