Mindig nagy öröm számunkra, ha egy újabb kis élettel gyarapodik gyülekezetünk közössége. A keresztelés szentségében mindenki részesülhet.

Néhány gyakorlati útmutató gyülekezetünk keresztelési szokásrendjéről:

A keresztelést a gondnoki hivatalban kell bejelenteni személyesen a kívánt időpont előtt legalább 2-3 héttel. Itt az anyakönyvhöz szükséges adatokat veszik fel. A keresztelő hetében a család találkozik a lelkésszel, aki megismerkedik a szülőkkel, keresztszülőkkel, megbeszélik a keresztelés pontos rendjét.

Keresztszülő lehet minden megkeresztelt egyháztag. A keresztség szentségének érvényét a történelmi egyházak kölcsönösen elismerik. Ha tehát valakit katolikus, vagy református templomban kereszteltek, az éppúgy lehet evangélikus gyermek keresztszülője.

Felnőtt keresztség:

A felnőtt keresztségben az illetőnek saját magának kell hitvallást tennie, ezért szükségszerű, hogy ismerje az evangélikus egyház alaptanítását. Az öt alkalomból álló felkészítés során a lelkész ismerteti a legfontosabb keresztyén tanításokat, melyről a felnőtt beszélgetés formájában beszámol. A keresztelés után az illető az úrvacsora szentségében is részesül, így a gyülekezet teljes jogú tagjává válik.

A keresztelés ingyenes, ezért semmilyen térítést nem kérünk és nem várunk el.

Az alábbiakban olvashat részletesen a keresztelés céljáról, megtalálhatja a részletes keresztelési rendet, a keresztszőlői tisztségről, valamint elolvashatja egy család személyes beszámolóját a keresztelés ünnepéről.

Mi a keresztség célja?

Ha megkérdezünk embereket, akik szeretnék megkereszteltetni a gyermeküket, vagy unokájukat, akkor kiderül, hogy nagyon sokféle vélekedés él a köztudatban a keresztség értelméről.

Van, aki azt mondja:

"Ez egy szép szokás. Engem is megkereszteltek, én is megkereszteltetem a gyerekemet. Ne mondhassa majd nekem a gyerekem, ha felnő, hogy nem adtam meg neki a lehetőséget."

Leggyakrabban azt hallhatjuk, néha tréfásan, néha komolyan, hogy szülők azért kereszteltetik meg a gyereküket, hogy "ne maradjon pogány". Ám hogy vajon mit értenek ez alatt, azt legtöbbször maguk sem tudják. Van, aki a keresztséget a névadással azonosítja. Ezért is vezették be az előző politikai rendszer idején a névadó ünnepségeket, hogy az embereknek ezt a vallásos jellegű igényét kielégítsék. Sajnos azonban olyan véleményt is hallhatunk, hogy a keresztség egyszerűen egy babona, afféle védőoltás a rossz szellemek ellen - "sose lehet tudni, de ártani nem árt" alapon. Természetes, hogy a lelkész hevesen tiltakozik ezen értelmezések ellen. Joggal vetődik hát fel a kérdés: mi is a keresztség valódi értelme?

A keresztség által az ember Krisztus egyházának, a benne hívők közösségének tagjává lesz, és újjászületik örök életre. A keresztények ezt így vallják:

"Életem Jézusé. Nincs rajtam hatalma a rossznak. Isten kedves gyermeke vagyok."

Amikor Luther Márton nagy lelki megpróbáltatásokat élt át, kétségbeejtő kísértésekkel viaskodott, és élete felől is bizonytalanságban volt, akkor egy krétával, mintegy önmaga számára emlékeztetőül az asztal lapjára írta: "Meg vagyok keresztelve." Ezzel arról tett tanúságot, hogy tudja: Isten szereti őt, és nem hagyja elveszni. Tőle még a szenvedés, sőt a halál sem választhat el többé.

Mikor kereszteljük meg a gyermeket?

Sokan azt gondolják, hogy a keresztelés csak csecsemőkorban történhet. Hallunk néha olyan kijelentéseket, hogy a "gyereknek elmaradt a keresztelője, szégyenszemre pogány lesz". Pedig bármilyen hihetetlen, de a keresztények között nem azzal kapcsolatban akadnak nézeteltérések, hogy lehet-e felnőttkorban is keresztelkedni, hanem épp ellenkezőleg: sokan - például a baptisták, pünkösdiek, és általában az ún. "szabadegyházak" - épp a csecsemőkori keresztség jogosultságát vonják kétségbe. Milyen alapon? Egyszerű: a keresztség a megkeresztelt személy életére vonatkozó sorsdöntő esemény. Hogyan tudná egy öntudatlan kisbaba eldönteni, hogy mi a jó neki? Sem helyeselni nem képes, sem pedig tiltakozni nem tud ellene.

Mi is feltehetjük a kérdést: helyes-e, ha a szülők és keresztszülők döntenek a gyerek helyett és nevében? Hiszen akik nagyobb korukban keresztelkednek meg, azok helyett már nem a keresztszülők, hanem saját maguk tesznek hitvallást, és egyben részesülnek a konfirmációban is. Mégis, a hívő szülők gyerekeit az egyházban korai időktől fogva megkeresztelték. Az evangélikusok számára a csecsemőkori keresztség azt fejezi ki, hogy Isten irántam való szeretete megelőzi az én hitemet. Ahogyan a világra történő születésünk is rajtunk kívül álló akarat eredménye, úgy az üdvösségünk is egyedül Isten munkája. Ugyanígy, mi evangélikusok, nem tulajdonítunk jelentőséget a víz mennyiségének, és a teljes alámerülésnek sem, hiszen azt tartjuk, hogy a keresztségben Isten cselekszik, nem pedig a lelkész, vagy a víz.

Mindez nem jelenti azt, hogy ha valakit nem kereszteltek meg csecsemőként, az hátrányt szenvedne. Ha valaki felnőttként jut arra az elhatározásra, hogy megkeresztelkedik, akkor már nem keresztszülők válaszolnak helyette a feltett kérdésekre, hanem ő maga. A felnőttek megkeresztelését tehát tanítás előzi meg. A keresztelés ebben az esetben nem válik külön a hit megerősítésétől, vagyis a konfirmációtól, hanem azzal egybeesik. A megkeresztelt felnőtt a gyülekezet teljes jogú tagjává lesz.

A keresztelés szertartásának helye a vasárnapi istentisztelet. Ez azért fontos, mert a gyülekezet tagjai így tudnak együtt imádkozni a szülőkkel, keresztszülőkkel, és felelősséget vállalni azért, hogy az új egyháztag életét támogató szeretetükkel, figyelemmel kísérjék. A kereszténység nem magányos életforma, hanem egy közösséghez való tartozást jelent. A rendszerváltás évéig sok család nem tudta, vagy nem merte nyilvánosan vállalni vallási elkötelezettségét, ezért gyakoribb volt a "háznál, titokban", vagy a szűk családi körben történő templomi keresztelés. Sajnos, sokakban kialakult az a téves meggyőződés, hogy a keresztelésnek az a bevett és helyes módja, ha külön alkalmon történik. Indokolt esetben természetesen lehet kivételt tenni, de mind a család, mind a gyerek, mind pedig a gyülekezet szempontjából az a helyes, ha vasárnap, gyülekezeti istentiszteleten történik a keresztelés. Nagyon fontos tudatosítanunk egymásban, hogy a keresztség nem csupán egy családi alkalom, hanem az egész egyház ünnepe.

A keresztelés rendje

A szülők és keresztszülők a gyerekkel az oltár elé állnak. A gyermeket a keresztszülő tartja.

A lelkész a gyermekek evangéliumával köszönti a családot, és megáldja a gyermeket. Majd elmondja a szereztetési igéket Máté evangéliumából, az úgynevezett "nagy missziói parancsot": Jézus Krisztus mennybemenetele előtt ezt mondta tanítványainak:

"Nekem adatott minden hatalom mennyen és földön. Menjetek el tehát, tegyetek tanítvánnyá minden népet, megkeresztelve őket az Atyának, a Fiúnak és a Szentléleknek nevében, tanítva őket, hogy megtartsák mindazt, amit én parancsoltam nektek; és íme, én veletek vagyok minden napon a világ végezetéig."
(Mt 28,18-20)

Rövid keresztelési beszéd, vagy igehirdetés után a lelkész imádkozik.

Ezt követően a lelkész kérdéseket intéz a szülőkhöz és keresztszülőkhöz.

Lelkész: Ellene mondotok-e a gonosznak, minden művének és cselvetésének? Ellene mondotok-e?
Szülők és keresztszülők: Ellene mondunk.
Lelkész: Akarjátok-e, hogy ez a gyermek a szent keresztségben részesüljön, ezzel Isten gyermeke, és Krisztus egyházának tagja legyen?
Szülők és keresztszülők: Akarjuk.
Lelkész: Vállaljátok-e, hogy az evangélikus egyház segítségével gondoskodtok e gyermek hívő kereszténnyé neveléséről?
Szülők és keresztszülők: Vállaljuk.

Majd a hitükről tesznek tanúságot a Kr. u. 4. században megfogalmazott Apostoli Hitvallás szavaival az egész gyülekezettel együtt mondják: Hiszek egy Istenben...

Ezután a lelkész és a keresztanya a gyerekkel az oltár elől a keresztelő medencéhez lép, szabaddá teszik a gyermek fejét, a lelkész megkérdezi, mi a gyermek neve. A keresztanya válaszol a gyermek keresztnevével, ha van több keresztneve, akkor azt is mondani kell. A lelkész pedig háromszor vizet önt a gyerek homlokára "az Atya, Fiú, Szentlélek nevében", majd áldást mond rá. Végül mindnyájan visszalépnek korábbi helyükre. A lelkész a keresztelés emlékeként gyertyát ad át a keresztszülőknek, majd ők helyüket elfoglalják, csak a szülők maradnak az oltár előtt a gyermekkel (ha van több gyermekük, ők is odaállhatnak az oltárhoz.) A lelkész hálát ad az édesanyáért, családért, imádkozik a megkeresztelt gyermekért, majd az egész család az oltár elé térdelve fogadja az áldást. Az áldás után még térdelve maradnak és így imádkozik a gyülekezet az egész családért.

A keresztszülőség eredete

Szinte minden ember szólít valakit "keresztapának", "keresztmamának". Hogyan lehetséges ez, hiszen sokan nincsenek is megkeresztelve? Úgy tűnik, annyira természetesnek tartjuk a keresztszülők létét, hogy alig hihető, létezik egyáltalán olyan ember, akinek nincs keresztanyja és keresztapja. Általában a legközelebbi nagybácsi és nagynéni kapja ezt a titulust. Miért is olyan természetes ez? Mit jelent egyáltalán?

Valamikor, régen, az időszámítás szerinti első századokban, a Római Birodalomban üldözték a keresztényeket. A cirkuszokban vadállatokkal marcangoltatták szét azokat, akik nem voltak hajlandók megtagadni Jézusba vetett hitüket, és istenként imádni a császárt. A keresztény szülők az állandó életveszély miatt igyekeztek gondoskodni arról, hogy legyen, aki hitben felneveli gyerekeiket, ha őket valami baj érné. Így alakult ki a keresztszülői tisztség.

Hogyan lehetek jó keresztszülő?

A keresztszülői tisztség sajnos a legtöbb ember számára csupán azt jelenti, hogy születésnapra, karácsonyra, konfirmációra, ballagásra értékes ajándékokkal illik elhalmozni a keresztgyerekünket. Nem becsüljük le az anyagi dolgokat, hiszen azokra is szükség van, de ennél sokkal fontosabb, hogy felelősséget tudjunk vállalni a keresztelés alkalmával tett fogadalmunkért. Látnunk kell, hogy léteznek múlandó és örök dolgok; a keresztségben pedig örök sorsunk a tét. Az anyagiak közt is jelentős értékbeli különbség lehet. Bármennyire is ellenkezik a világ értékrendjével, de egy ajándékba kapott tartalmas könyv nagyobb kincs, mint egy csillogó ékszer.

Nincs nagyobb jelentőségű dolog, mint hogy egy ember életében megismerje Isten szeretetét, naponként átélje jelenlétét, és tudja, hol keresse őt. A keresztény szülők és keresztszülők szép hivatása éppen az, hogy a megkeresztelt gyereket támogassák lelki fejlődésében. Tanítsák őt az evangélium igazságaira, és biztassák, hogy örömmel vegyen részt a gyülekezet életében. Ezt természetesen csakis példamutatással lehet elérni, és semmiképpen sem erőszakkal. Ellentmondásos dolog, amikor egy gyereket megkeresztelnek ugyan, de a hitoktatásban való részvételét, vagy a családnak az istentiszteleten való rendszeres jelenlétét már nem tartják fontosnak. A jó keresztszülő elsősorban elkötelezett keresztény ember, aki maga is élete legfőbb javának tartja, hogy Isten örök életre hívta el őt, és ezt az örömét kívánja megosztani másokkal - keresztgyerekével is.

Forrás: Online Hittan

Fotók: Varga Gyula Photography